A borvidék története

A városban, a talajba vájt pincékben érnek az egri borok ma is, hiszen itt nem a szőlőhegyen, hanem a városban találhatóak a pincék. Az összenyitott pinceágakban majdnem az egész város átjárható a föld alatt. A szőlőtermesztés valószínűleg a XI. században honosodott meg, segített ebben az egri püspökség megalapítása 1004-ben, majd a vallonok betelepülése. Ők hozták be a hordóhasználatot és a francia szőlőtermelési módokat.  A XIII. században a ciszterci szerzetesek már teljesen innen fedezték borszükségleteiket, majd a török uralom alatt ide is a rácok hozták be a héjjon erjesztett vörösbor készítés kultúráját és a kadarkát. Egyre nagyobb szerepet kapott Eger gazdasági életében a szőlőtermelés és borkészítés, egyre szervezetebb formában. A jelenlegi neve a szőlőhegyeknek nagyrészt a XVII.-XVIII. században alakult ki. Majd a filoxéra itt is teljesen kiirtotta a szőlőket. A környezeti adottságok inkább fehérboroknak kedveznének, de mégis a Bikavér teszi híressé ezt a borvidéket. Itt volt az első eredetvédett bor, a bikavér, a hegyközség 1997-ben megalkotta a Bikavér-kódexet. Minimum 3 fajta, a termőhelyen javasolt bornak kell lennie a Bikavér házasításban, egyik sem lehet 50%-nál több és 5%-nál kevesebb arányban. Egy érdekesség, itt található Magyarország legmagasabb (501 m) szőlőtermő területe, a Nagy Eged hegyen.

 

Egri borvidék területe:

6000 hektár

 

Időjárás:

Hűvős klímával rendelkezik, hosszú tél, késő tavasz. Kevés csapadék jellemzi.

 

Földrajzi jellemzői:

Lávakőzet

 

Jellemző szőlőfajták:

Királyleányka, Olaszrizling,Chardonnay, Hárslevelű, Pinot Noir, Kékfrankos, Syrah,

Cabernet Sauvignon, Cabernet Franc, Portugieser, Kadarka